Különvélemény

   Nem. Nem politizálok. Még most az elején szeretném leszögezni, hogy ez a bejegyzés nem akar semmiféle politikai nézetet tükrözni. Egyéni vélemény, csakis egyéni.

   Esztergom, 2012. 03. 25. szavazás. Hogy mi? Pontosan egy nappal előtte tudtam meg, hogy lesz ilyen, de a hír hallatán egyáltalán nem kellett vérnyomáscsökkentő tablettáért ugranom. Azért, hogy képben legyek gyors rákerestem, hogy miről, minek, miért kell szavazni és most ez jó, vagy nem. Aztán meguntam (úgy... elég hamar). De azért tisztában vagyok a témával.

  A szavazást a három kisebb párt, az Esztergomi Lokálpatrióták Egyesülete és a Haladó Esztergomért Egyesület közösen kezdeményezte. Mivel elégedetlenek voltak az elmúlt egy-két év helyzetével, nem oktatlanul. A város lakói 11 kérdésben dönthettek. A kérdések között szerepel például, hogy az önkormányzattal kapcsolatos magánvádas perek költségeinek megtérítése közpénzből ne történhessen (egyértelmű).
  
   Ezen kívül lehetett szavazni mindenféle jóról, nem jóról, rosszról, kevésbé rosszról. Nem sorolom fel, mert nem erről fog szólni ez a bejegyzés. Nem is a város vezetéséről. Valaki aki nagyon ért hozzá és elég okos, az majd kifejti bölcs véleményét róluk, meg az egészről.
Én inkább a szociálisabb részét fognám meg az egésznek és írnám le kevésbé bölcs és okos gondolataim.
  
   Már régóta gondolkodom, hogy kifejtsem, leírjam véleményem arról, amit olvasok, hallok és látok Esztergommal kapcsolatosan. Főként az emberek viselkedésére gondolok itt. Na szóval...
  A szavazás eredménye: 98% igen, de alacsony részvétel miatt nem lett érvényes. 8000 akárhányan mentek el leadni voksukat, (majdnem) 12000 szavazatra lett volna szükség. Miért nem lett annyi, miért nem mentek el? Ez az ami kicsit feltornássza a pulzusom, vagyis majdnem ez.

   Már egy ideje hallani lehet Esztergomról, különböző hírportálokon, még országos híradókban is olykor-olykor. De ami engem személy szerint érint amikor azt látom, olvasom közösségi oldalakon, fórumokon, hogy az emberek megállás nélkül szidják az esztergomi vezetőséget meg akit épp lehet. Folyamatos posztolások mennek, hogy “Úr Isten, hogy csinálhatják ezt”, “Már csak ez kellett”, “Ro***na meg az összes” meg ehhez hasonló semmitmondó szövegek. Ez idegesítő, nagyon. Pláne amikor 14-20 év közötti korosztály csinálja ezt, és ezek nagy része egyáltalán nem tudja miért írja ki, azt se tudja mi van, csak hát kell szidni valakit.
(Persze tisztelet a kivételnek, aki fiatalon is nyomon követi az eseményeket és jobbat akar a városnak, a népnek és saját magának. Ezzel nincs gond). Nem hiszem el, hogy nincs jobb dolguk, mint ezt csinálni. Nekem is van ennél sokkal jobb dolgom. Félreértés ne essék, nem azért mert le*arom (vagyis...), csak ezt a hisztit nyavalygást, annyira feleslegesnek tartom. Még is elvagyok, nem érzem a késztetést, ökölbe szorított kézzel, hogy ezért bárkit elküldjek melegebb helyekre.
  Másik kedvencem a “nagyon ráérek hogy kimenjek a Polgármesteri hivatal elé este nyolckor, hogy kifütyüljek” emberek halmaza. Ott állnak, ülnek, mászkálnak és közben üvöltöznek, meg elégedetlenkednek. Sétálnék egyet a városban, és ez van. Remek. Nekik sincs jobb dolguk. Nem baj, haza megyek és nézek egy filmet.
   Rinyálás, rinyálás... mindenhol. “Jajj... megszüntették a helyi járatokat, jajj mi lesz...” (ezt egy gimnazista). Sétálj! Ha Esztergom két legtávolabbi pontját vesszük alapul akkor is maximum 20-25 perc séta. Nem sok, ráadásul egészséges.

  Amúgy sajnos ez az elégedetlenség az országra nagy részben jellemző (tegyük hozzá, azért nem indokolatlanul), de hogy az embereknek nincs jobb dolga és csak szajkózni tudják a nyavalygásukat, ez borzasztó. Ha kicsi időt és minimális energiát fordítanának arra, hogy a körülményekhez képest felmérjék a lehetőségeiket és azokat maximálisan kihasználják, akkor jobb dolguk/dolgunk lehetne. Emellett persze lehet foglalkozni a közhasznú dolgokkal (kell is), mert ettől is jobbá tehetjük, megkönnyíthetjük helyzetünket, de ésszel, intelligens emberek módjával.

   De ha már ennyire megy az oltás, meg a elégedetlenséggel megspékelt hiszti akkor ilyenkor, amikor az ember, a nép, az ott élők szavazhatnak, kifejthetik véleményüket, akkor menjen el és szavazzon. Végre valami viszonylag értelmeset tehetnek, nem pedig csak osztaná ismerőseivel a magasröptű gondolatait. De úgy látszik nem mindenki gondolja így, mivel kevés volt a szavazat.

   Nem mentem szavazni. De nem is elégedetlenkedek folyton. Nem fárasztom az embereket a hülyeségekkel, nem állok ki és skandálok a téren, mint a fába szorult féreg. Én nem, de aki igen az legalább akkor ment volna el szavazni. Most meg majd megint sír a szája.

  Persze nagyon minimálisan megértem ezeket az embereket, vagyis inkább sejtem miért van ez. Nekem is van véleményem, hogy mi nem jó, mi lehetne jobb. De ezt majd egy másik post-ban.

Először is szögezzünk le pár dolgot. Nem vagyok se SP, se Fluor zenéjének fanja. Nem ismerem őket személyesen, és nincs semmi okom rá, hogy védjem őket. Nem is ezt terveztem. Ezeket csak azért írtam le, hogy ne vádoljon senki részrehajlással. Nem egy tizenéves tinilány rajongójuk vagyok, akik könnyek közt írja ezeket a sorokat, majd este lefekvés előtt masztizik egy kicsit az ágya feletti SP poszterre.

Akkor minek írok erről? Egyfelől magam sem tudom. Másfelől meg érdekesnek találom az egész helyzetet, ami kialakult. Azt, hogy egy egész országnak nincs jobb dolga, mint utálni ezt a két embert. Nem szimplán nem szeretni, nem. Mindenki úgy szapulja és buzizza őket, mintha két gyilkos lenne, akik épp szökésben vannak. Pedig nem. Nem bántottak senkit. Mennyi olyan zene van, amit nem kedvelünk? Rengeteg. Ezzel semmi baj sincs. De miért zavar egyeseket, hogy más meg szereti? Ez csak zene. Mindenki úgy kommentálja a youtubeon a klipjeiket, mintha kötelező lenne neki hallgatni. Talán azt várja a szegény tizenkét éves tinilányoktól, hogy a Master of Puppetsen nőjenek fel, de nem értem miért. Mindenki volt gyerek. Egyértelmű, hogy nem ezt fogják huszonévesen is visítozni. De ha mégis, ahhoz kinek mi köze van?

Ezzel a számmal SP tudatosan és zseniálisan hergelte tovább a trollokat.

Ettől persze még nem lesz menőbb se SP, se Fluor. De ők valahogy mégis összehozták, amit sokaknak nem sikerül, és nehogy abban a tévhitben éljünk, hogy őket húzták is meg lökték is a siker felé mindenfelől. Elég sok saját munkájuk van benne. Ne mondja senki, hogy egy gyorsétteremben melózni kemény négyszáz forintos órabérért jobb diákmeló. Nem gondolom, hogy ők milliomosok, de látszólag jól elvannak ezzel, és nagyon okosan csinálják. SP is tudja, hogy nem építhet örökre a zenéjére, hanem klipeket rendez, és közben fotós is (méghozzá jó), meg még ki tudja. Ha már SP, akkor bátorkodtam az albumát is meghallgatni. Az újat is. Vagyis ez túlzás, de belehallgattam. Nem lett a kedvencem, de teljesen vállalható. A zene teljesen igényes, a szöveg meg olyan, amilyen. Az az érdekes, hogy ha ugyanezt egy amerikai előadótól halljuk, akinek amúgy a szövegei sem jobbak egy fikarcnyit sem (csak angolul valamiért nem zavarja az embereket), akkor azt boldogan posztoljuk facebookra a pénteki buli előtt. A klipjei sem lettek a szívem csücske, de a kivitelezésük igényes, ezt kár lenne elvitatni. Fluor zenéje idióta, komolytalan, főleg ez az új, de nem is akar több lenni. Amire készítette őket, arra tökéletesek. Azt szajkózni, hogy ez buta zene, olyan mintha, a lassan egy évtizede nem vicces Irigy Hónaljmirigyen kérnénk számon egy albumot, ami létkérdéseket feszeget. Az meg már sokadrangú dolog, hogy Fluor amilyen idióta imidzset épített fel, annyira értelmes legalább. Tudatosan csinálta ezt végig, és miközben SP nem egy magyar producert alázot le, addig Fluor a marketingesek nagy részének tarthatna előadást.

Persze van sok ember, akinek nem tetszik a zenéjük, ez teljesen rendben van, nincs min meglepődni, de az már inkább érdekes, hogy ezek közül sokan miért abban látnak kielégülést, hogy minden klipjük alá beírják, hogy buzik ezek és egymás faszát szopják kukiját majszolják. Ott egy előadó, aki akármilyen zenét is játszik híres, rohadt jól elvan vele, a másik odalon meg valaki, aki jobb dolga nem lévén szidja őket mindenhol és várja a lájkokat ezért. Ki a szánalmasabb? El tudom képzelni, hogy Fluor és SP néhanapján összeülnek és együtt röhögnek a kommenteken, és az egész hisztérián, mert van min. A magyar celebeknél is divat, hogy ha majd beszólnak nekik, akkor ezzel is népszerűbbek lesznek. Az már viszont ironikus, hogy ezek a celebgödör aljáról jönnek, hátha így kilábalnak onnan.

Ez persze nem lokális trend, mert nemzetközi szinten Justin Bieber a vicc tárgya, és nem lehet azt mondani, hogy nem szolgált rá. Lehet rajta is viccelődni, ez érthető. De ha valaki már egyenesen gyűlöli és ezt a rajongókra is kivetíti, akkor ott komoly problémák vannak. A divatot szidni már nagyobb közhely, mint azt követni. A zenei ízlés nem mérhető skálával. Ha adott egy kislány vagy bárki, aki ezt a zenét hallgatva jól érzi magát, akkor mit zavar ez minket? Utálni kell érte?

Lehet szidni, szapulni, buzizni, anyázni, de ezzel csak magunkat röhögtetjük ki. Kevés jobb példa van arra jelenségre, miszerint a negatív reklám is reklám. Ha nem lenne ez nagy néputálat, akkor talán nem is ismernék ennyien. Lehet, hogy ez is benne volt a tervben. Szóval itt van a fél ország ellenük, akik valami oknál fogva azt hiszik különbek és kiválasztottak, ezért kiröhögik őket is meg rajongókat, miáltal a köztudatban is benntartják. Másfelől meg ott van SP és Fluor, akik elég szép pénzeket keresnek a fellépésekből, és egyéb dolgokból, miközben annak ellenére, hog ez munka, jól elvannak és élvezik csinálni ezt. Szóval ki is nevetett a végén?

Na ezért menők.

Valljuk be, a Youtube már nem az, aminek indult. Érthető módon egy olyan oldal lett belőle, ami mindenki érdekeit előrébb helyezi, mint a felhasználóét, hogy minden kis bevételforrásban meg tudjon kapaszkodni. Nem azért használja mindenki, mert olyan jó, hanem mert monopolhelyzetben van. Persze vannak alternatívák mint az indavideó meg hasonlók, de ezeket kétlem, hogy bárki komolyan tudja venni.

Most, hogy bejött a magyar youtube elméletileg örülni kell, gyakorlatilag meg mi csak annyit veszünk majd észre, hogy lassan minden videó elején át kell ugrani egy hirdetést és megtalálni az X-et a kicsit felugró ablakon, ami belekontárkodik a videóba. Meg, hogy .hu-val is működik már az oldal, hurrá.

Továbbra is le fogják tiltani az általunk összevágott videó zenéjét, hacsak nem mi énekeljük fel. Nem mintha bármilyen bevételtől elesnének. Továbbra is lesz egy rakat videó, amit itthon nem lehet elérni, ki tudja épp milyen misztikus és végeláthatatlan szerzői jogok miatt. Továbbra is itt fogja minden igénytelen ember a zenét hallgatni, holott a minősége többnyire fülsértő. A durvább fajta továbbra is DJ pultnak használja a házibulikban. Ezt rakb be, nagyon nagy! Jól van akkor majd utána, de utána én jövök! Nem-nem, én voltam itt hamarabb! - és gyakorlatilag el sem mozdulnak a laptop elől a buli végéig. Na de, kicsit elkalandoztam. Azt akartam csak mondani, hogy a youtube továbbra is az internet egyik legnagyobb pöcegödre lesz, ahol a videók 1%-a vállalható, hisz ami a találatok között az első oldal után van, az veszett ügy. Oda semmilyen épeszű ember nem teszi be a lábát. Nem akarod tudni miféle szörnyű dolgok élnek ott.

            De egyet se féljünk, tudok egy megoldást. Ha valakinek van sok-sok milliója, befolyása a kiadóiparban és tud néhány jedi elmetrükköt, akkor garantálom, hogy ez a befektetés százszorosan visszahozza az árát. Egy honlap, ami nem csak megtörné a youtube egyeduralmát, hanem elfeledtetné is azt.
            Első lépés, hogy a világ összes kiadójával megegyezünk. Ez a legnehezebb része, itt mind a három, de főleg az utolsó dologra szükségünk lesz, ha nem sikerül meggyőznünk őket, hogy ez nekik is jó. Ez azért kell, hogy minden felkerülhessen és ne forduljanak elő olyan röhejes dolgok, hogy ha mondjuk rákeresünk Bob Dylan mester Blowin in the wind című remekművére, akkor az ne legyen fent, csak egy tucat feldolgozás helyette.
            Ha már itt tartunk, akkor most végeztem egy közvélemény-kutatást magamban. Ez volt a kérdés: Ön gyorsan meg akar hallgatni vagy osztani egy számot, rákeres a youtube-on, de nincs fent, mit tesz?
A válaszok a következőképpen alakultak:

• 45% - Nem érdekel, annyiban hagyom
• 25% - Letöltöm illegálisan
• 25% - Rákeresek máshol
• 5% - Szidom a youtube anyját
• 0% - Megveszem a számot legálisan

            Mindegy, akkor az első lépés megvan. A második, hogy nyugodjunk meg és fújjuk ki magunkat, a nehezén már túl vagyunk. Ezután készítjük el a honlapot, ami a következőképpen néz ki: két részre van osztva, és minden rész még kettőre. Az első felosztás a következő: zene és videó. Erre azért van szükség, mert bár videómegosztó oldal, rengetegen csak a zene miatt jönnek, hogy hallgassák. Arra pedig egy soundcloud szerű megoldás sokkal logikusabb. Nem kell videó hozzá, ami sokat tölt, elég csak az mp3, ami viszont jó minőségű és nem kell a videó 240p-jéhez igazodnia. Az első lépésből következik, hogy minden album fent lenne, szabadon lehetne hallgatni, pénzért le lehet tölteni és oldalt még hirdetések is vannak. Már több a bevétele a kiadónak, mint a torrentekből. Szóval, has rákeresünk egy számra nem fog kidobni ezret, amiből szinte mind valami kislány, aki gitárral kisérve elkornyikálja, hanem az igazit és hamisítatlant adja ki, kifogástalan minőségben.
            A videókat is két részre bontjuk (ez a második bontás a zenéknél nem olyan fontos). Méghozzá lesz hivatalos és felhasználói részleg. Egyrészt azért, hogy a sok szenny és mocsok kordonban legyen, mint például amit Lakatos Jakab tölt fel arról, hogy a haverja elköp az út másik oldaláig, egy olyan telefonról fényképezve, aminek a képminősége még a vakoknál is fizikai fájdalommal jár.

A hivatalos oldalon ott lesz minden klip, lehetőleg jó minőségben. A tv-adók akár a műsoraikat és sorozataikat is felrakhatják, ahogy gondolják. A másik oldalon meg a felhasználói tartalmak lesznek, amin nem tiltunk le hangsávot, csak mert a családi videó alá, ami megosztok a nagyival, beraktam a Sexy and I know it című klasszikust. Maximum ott lesz egy link, hogy amúgy itt megvehetem a számot, örüljek.
            A kezdeti szakaszban nem kell annyi arcbamászó és kikerülhetetlen reklám és akkor mindenki átszokik, majd ha ez megtörténik, telenyomhatjuk mindennel, úgyis tűrik a felhasználók, mivel nem lesz más alternatíva (addigra a youtube tönkremegy). Persze a mi dicsőségünk is leáldozik azzal, hogy a felhasználókat hülyére vesszük csak azért, mert megtehetjük. De addig bőven megszedjük magunkat. Tessék bárki szabadon felhasználhatja az üzleti modellt, nem fogok perelni.

            Persze én sem élek álomvilágban, ez csak ez utópia. Viszont az mindenki számára világos, hogy ha egy dolognak nincsen konkurenciája, akkor az bármit megtehet, továbbra is használni fogjuk.

            Csak az a baj, hogy ezzel ők is tisztában vannak.

Amikor Amerikában belengették a SOPA-t, az egész internet egyként utálta és tiltakozott ellene, ezért meg is bukott a törvény egyelőre. A dolog szépsége, hogy amíg mindenki a SOPA-val volt elfoglalva, addig Európában bevezették az ACTA-t, ami nagyjából ugyanaz, mint a tengertúli testvére, azaz egy törvénycsomag, ami az internetet szabályozza, többek között az illegális letöltések megakadályozására.

Az gondolom senkinek sem kérdéses, hogy nem civil kezdeményezés áll a törvények hátterében, hanem a kiadók adták neki a hátszelet. A baj csak az, hogy ezzel valóban nagyon elkéstek, pont annyi évvel, ami elég volt ahhoz a felismeréshez, hogy nincs rájuk szükség többé. A piac épp átmegy egy átalakuláson, erre a törvény pont azok érdekeit védi, akik miatt ez nem tud megvalósulni.

Ha egy valami nyilvánvaló lett az internet térhódításával azon kívül, hogy mindenki odavan a kiscicákért, az az, hogy a kiadók feleslegessé váltak. Ezt nem egy zenekar belátta, akiket még vagy már nem köt a szerződés egyikhez sem és ingyen elérhetővé teszik a lemezeiket a honlapjukon. Így jut el a zene közvetlen az előadótól a hallgatóságig. Kellett ehhez kiadó? Nem.

Álltathatja magát bárki, de már sosem lesz olyan, hogy egy zenéhez vagy filmhez nem lehet ingyen hozzájutni, mindig találni fognak az emberek egy megoldást. Túl későn akarnak egy olyan szabad médiát korlátozni, mint az internet. Nem megoldások olyan röhejes dolgok sem, mint minden letöltő feljelentése. Ezt már semmilyen épeszű ember nem tudja komolyan venni és az amúgy sem magas szimpátiát is tovább csökkenti feléjük. Az sem segít rajtuk, hogy köztudott, miszerint a pénzek nagy részét ők kapják és nem a zenészek.

Találjanak ki valami újat, ajánljanak plusz dolgokat a pénzemért, csábítsanak vissza. Ez talán okosabb út lett lenne, hisz ha valami egyszer ingyenes lesz huzamosabb időre, azt nem fogja semmi visszafordítani, főleg nem az erőszakoskodás. Azzal csak az ellenállást növelik.

Az új modell miszerint egy együttes ingyen elérhetővé teszi a lemezét, és rajongóknak korlátolt példányszámban elérhetővé teszi fizikai formában (mint a hazai Subscribe is tette) igenis életképes. Ha egy zenekar foggal-körmmel azért küzdene, hogy a zenéjét csak boltban és webáruházban lehessen megvenni, és tegyük fel el is éri, öngólt rúg. Hiszen a világ legnagyobb médiuma elől zárná el magát, ahol ha valami jó, akkor az el fog terjedni. Ezzel ő is jól jár, hisz többen mennek el majd a koncertjeire, amiért több bevétel jön abból. Szóval amit elszippant a letöltés, annak egy részét vissza is adhatja. Senki sem fog minden héten lemezeket venni, de így hogy letölthetjük több mindent meghallgatunk, akinek lehet később megvesszük a lemezét és elmegyünk megnézni őket egy klubban. Ha valaki ezt nem látja be, azzal csak homokba dugja a fejét, mert aki akarja így is, úgy is le fogja tölteni, ezért érdemesebb a dolgokat a saját előnyünkre fordítani.

A filmiparban meg, ha egy film jó, az általában már a premier utáni első hetekben behozza a ráfordított pénzeket, szóval értük még annyira sem tudok aggódni. Ha valami meg rossz, azt hagy ne nekem kelljen sajnálni, hogy megbukik. A játékoknál nagyjából ugyanez a felállás, mint a filmeknél. Főleg a konzolokon. A könyvek elektromos világba való betörése még viszonylag új dolog, hisz csak most vált kényelmessé az e-book bejövetelével, monitoron csak az önsanyargatók olvastak eddig. Ennélfogva a modell is új, azaz olcsó egy elektronikus könyv, és az emberek veszik is. Milyen meglepő, ugye?

A kiadók ott rontották el, amikor sok évvel ezelőtt az volt a válaszuk a letöltések által megnövekedett bevételkiesésre, hogy drágították a lemezeket vagy DVD-ket, ezért aztán még kevesebben vették őket és újraindult a kör. Így végül magukat lökték abba a feneketlen spirálba, amiből már nem fogja kihúzni őket egy olyan elkeseredett végső megoldás sem mint az ACTA.